Nem tudhatjuk, hogy egy pár hol tart, még csak tervezik a babát, vagy már sok kudarcos hónap, akár vetélés is mögöttük van.

Nagyon érzékenyen kellene tudni reagálni arra, hogy egyáltalán van-e igény, szándék, hogy erről a témáról az illető akar-e beszélni. A poénkodás rosszul sülhet el. A „Segítsünk?”, „Megmutassuk, hogy kell?” - a legsúlyosabb mondatok közé tartoznak.

A férfiasságra tett megjegyzés még egy sör mellett sem biztos, hogy vicces, ha a párnak papírja van arról, hogy a férfi oldalon van probléma. A legtöbb diagnózisról az érintett nem tehet, nem kérte a sorstól. A helyzetet tovább súlyosbítja, ha felmerül a donorsejt igénybevételének szükségessége.

Ha egy olyan párnál kérdez rá valaki, hogy „Na mi lesz már, nem jön a baba?”, „Hány éve vagytok házasok?”, akik a sokadik negatív terhességi tesztet követően próbálják összerakni a lelküket, attól ne várjunk őszinte mosolyt.

Felajánlani a segítséget egy beszélgetésre, egy kávéra, kihangsúlyozni, hogy a varázspálca nem nálunk van, de a támogatásról biztosítani a másikat, mindennél többet ér. Szabad és sokszor jó kimondani mondatokat.

„Nem tudom, mit érzel, és min mész keresztül, hiszen nem ismerem, nem tudhatom, de itt vagyok. „

„Nincs két egyforma eset és helyzet, de valami hasonló úton lett gyermekem, tudom, min mész keresztül.”

Írta: Horváthné Lévárt Bernadett egyetemes-okleveles ápoló