FELELŐSEN MAGADÉRT

Amikor már a miómát műteni kell!

shutterstock 76149151Ugyan korábban a mióma elsődleges, vagyis egyetlen „gyógymódja” a műtét volt, ami ráadásul drasztikus beavatkozást jelentett, ma, mint korábban írtuk, többnyire konzervatív módon kezelhető a betegség. Ha mégis elkerülhetetlen az operáció, annak ma már megannyi, többnyire nagyon is kíméletes módja van. A méheltávolítás a legritkább esetben jön csak szóba. Dr. Katona Renáta mutatja be a FEME olvasóinak a teljes tárházat és kér mindenkit: mindenképp járjon mindenki alaposan utána, mikor, milyen beavatkozás a feltétlenül indokolt.

„A miómának, mint tudjuk, ezer arca van, pár milliméter nagyságúaktól, melyek legtöbbször nem okoznak tüneteket, extrém esetekben több kilogramm súlyú, dinnye méretig terjedhetnek. Egyáltalán nem mindegy, hogy pontosan hol helyezkedik el, lehet méhfalban, méhüregben, vagy a méhfelszínén, hogy mekkora és milyen ütemben változik a mérete. Ahogy az sem, hogy nyilván megjelenésétől függően, akadályozza-e más szervünk munkáját. Illetve okoz-e és milyen panaszokat. A méh ürege felé növekvő mióma többnyire vérzési rendellenességet (elhúzódó, vagy a ciklustól független, köztes vérzések) okoz. Gyakran meddőséget is előidéz, a tumor miatt szabálytalan alakú méhüregben, ahol a megtermékenyült petesejt beágyazódási zavart szenvedhet. A miómák a rendellenes menstruációk és a hasi fájdalom mellett vérszegénységet is okozhatnak. Mindezek döntenek abban, hogy egyrészt egyáltalán kell-e bántani a jóindulatú elváltozást, s ha nincs más megoldás, akkor azt pontosan milyen módszerrel tegyük. Tény, hogy ugyan a helyzet javul, de még mindig sokkal több méheltávolítás történik világszerte, mint amennyi valóban indokolt lenne, a mióma pedig valójában nem az a betegség, amely feltétlenül ilyen drasztikus megoldást igényel”—hívja fel a figyelmet és egyben nyugtat meg mindenkit dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyász. „Fontos, hogy minél felkészültebben, tájékozottabban menjünk az orvosunkhoz és pánik, elkeseredettség helyett igenis tudjuk: a méhünk egy kincsünk és nem csak egy szerv, amire gyerekvállalás után nincs szükségünk. Ez egy nagyon megosztó téma a nőgyógyászok között is, de akinek szakmai szempontból megtartható a méhnyak, tehát nincs méhnyak betegsége, a fél éven belüli rákszűrése és kolposzkopos lelete negatív, kooperáló, rendszeres kontrollra jár, annak a méhnyak megtartható”—teszi még hozzá a szakember.

És a mióma ezer arca:

Intramurális mióma

A tumor a méhtest falában helyezkedik el, ez a leggyakoribb. A göb, vagy göbök hatására a méh mérete nagyobb lesz, alakja torzul, mindez a megtermékenyített petesejt beágyazódását zavarják, így meddőséget okozhatnak. Ha létrejött a terhesség, későbbi szakaszában fekvési, tartási vagy beilleszkedési rendellenességet idézhetnek elő, illetve a szülést is akadályozhatják. A méhfal rendellenes vérellátása miatt vetéléssel, koraszüléssel járhatnak. Műteni kell, ezt leginkább laparoszkóppal végzik, de ezt a legnehezebb eltávolítani.

Szubmukózus mióma

A miómák 5-10 százalékában fordul ez elő. A göb a méhnyálkahártya alatt helyezkedik el, a méh ürege felé domborodik, torzítva a méhűrt. Kezdetben széles alapon ül, felette a méhnyálkahártya elvékonyodik, később kikocsányosodhat, ez méhösszehúzódásokhoz vezethet, amelynek következtében akár „meg is születhet” a méhnyak csatornán keresztül. A szubmukózus miómák súlyosabb tüneteket okoznak, leggyakrabban vérzészavarral jelentkeznek. Beágyazódási zavart okozhatnak, illetve a méh keringésében zavart. Ez spontán vetélést, koraszülést eredményezhet. Mindenképpen el kell távolítani, ezt hiszteroszkópos módszerrel végzik.

Szubszerózus mióma

A méh felszínén helyezkedik el, nyomhatja a környező szerveket (végbél, húgyhólyag, medencecsont), melynek következménye vizelési és székelési panaszok, valamint deréktáji fájdalom lehet. Előfordul, hogy egy kocsányon ül. Itt is laparoszkópos eljárással távolítják el.

Cervikális mióma

shutterstock 676070128A göb a méhnyak állományából indul ki. A nyakcsatorna kompressziójával és a méh nyák termelésének megváltoztatásával gátolja a spermiumok mozgását, ez által a megtermékenyülés lehetőségét. A környező szerveket nyomhatja, helyzetüket megváltoztathatja.

Intraligamentális mióma (mióma)

A miómagöb a méh oldalfalából a méhtest-méhnyak határon alakul ki, és a széles méhszalag lemezei közé terjedhet. Az itt található képletek (húgyvezeték, erek, idegek) helyzetét megváltoztathatja, és kompressziójukkal különböző nyomási tüneteket okozhat.

Műtéti eljárások

A méhüreg felé gömbölyödő miómák esetében hiszteroszkópos, míg azoknál, amelyek a hasüreg felé boltosulnak, laparoszkópos eljárást alkalmaznak. A hiszteroszkópos mióma eltávolítás egy minimálisan invazív endoszkópos eljárás, mely egynapos sebészet keretében végezhető, nem jár hasi vágással. A beavatkozás során az orvos alapos fertőtlenítést követően egy rendkívül vékony, csupán pár milliméteres eszközt vezet fel a méhbe a méhnyák-csatornán keresztül. A teljes eljárás körülbelül 30 percet vesz igénybe. A páciens rövid megfigyelést követően távozhat. A műtéttel a méhizomzatot és minden környező szövetet megőriznek, elősegítve a gyorsabb gyógyulást, csupán a méh üregében található mióma göböket veszik ki. A méhfalban illetve a méh felszínén található miómák esetében a laparoszkópos eljárást alkalmazzák, ami kicsi hasi metszéssel jár.

A honlapon található tartalmak egészségügyi információs és egészségnevelő célt szolgálnak, nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultáció vagy vizsgálat szükségességét, ezért tünetek, kérdés esetés minden esetben forduljon szakorvoshoz.