FELELŐSEN MAGADÉRT

Méheltávolítás – lelkileg és testileg is nehéz élethelyzet

Részleges vagy teljes méh-, illetve a petefészkek eltávolítása – ezek a beavatkozások sokszor a mióma kezelésének legdrasztikusabb típusai. Évtizedekkel ezelőtt szinte csak ez volt a rutineljárás. A 40 év feletti családalapításon túli hölgyek esetében ma is ez a leggyakrabban alkalmazott eljárás Magyarországon. Világszerte sok helyen már kampány folyik a felesleges eljárások visszaszorítására, miközben annak testi és lelki következményeivel keveset foglalkozunk. Dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyász, FEME alapító szerint ez tényleg a végső megoldás kellene, hogy legyen, gyógyszeres kezeléssel többnyire kiváltható, de akkor is foglalkozni kell a következményekkel.  

„Miért van szüksége még a méhére, úgyis van már gyereke” ­­– egyáltalán nem szokatlan vagy ritka orvosi válasz a mióma okozta panaszok megszüntetésére. Tíz-húsz évvel ezelőtt szinte csak ez volt a kézenfekvő rutinmegoldás, ma viszont a legvégső eset kellene, hogy legyen, hogy egy nő méhét, illetve akár azzal együtt a petefészkét is eltávolítsák. Ma a 40 év feletti családalapításon túli hölgyek esetébenez a leggyakrabban alkalmazott eljárás. Nemcsak Magyarországon, nemzetközi viszonylatban is a második leggyakrabban előforduló sebészeti beavatkozás. Világszerte komoly felvilágosító kampány folyik a felesleges méheltávolítások ellen, mert ez egyáltalán nem törvényszerű. Ahogy korábbi cikkünkben részletesen írtunk erről, többek között gyógyszeres kezeléssel is orvosolható a probléma, ráadásul sokan nem is tudják, hogy egy ilyen beavatkozás milyen következményekkel jár.

meheltavolitas

„Egy nő életében nagyon nem mindegy, hogy a méhe megmarad-e, vagy anélkül kell leélnie az életét. Ennek fogadtatása ugyan nagyon egyéni, van, akit egyáltalán nem visel meg, míg másoknak, és én azt gondolom, hogy ez a többség, nagyon komoly traumát jelent. De minden beavatkozás megélése szubjektív, egy mióma eltávolításé is. Legutóbb visszajött két betegem kontrollvizsgálatra öt nappal a mióma műtét után. Nagyjából egyidősek. Az egyikük, mint egy dáma, kivirulva és boldogan lépett be a szobámba, míg a másik hétrét görnyedve, fájdalmaktól meggyötörve jött, a szülei támogatták be hozzám. Elgondolkodtam, hogy vajon miért élik meg ennyire másként ugyanazt a beavatkozást, ami nagyjából mindkettőjüknél ugyanúgy zajlott, komplikáció- és szövődménymentesen. Rájöttem, hogy ennek lelki oka van. Az első hölgy két éven át a poklok poklát élte át miómája miatt, neki valóságos felüdülést jelentett a változás. Míg a másiknak nem is igen voltak panaszai, jóllehet, még két másik betegsége is volt, csupán babát szeretett volna, a mióma pedig ennek akadálya volt. Ő viszont csak annyit érzékelt, hogy addig panaszmentes volt, most pedig kapott egy kellemetlen terhet a műtét utáni lábadozással”—meséli dr. Katona Renáta szülész-nőgyógyász, FEME alapító.

„Nagyjából ugyanilyen szélsőséges a méheltávolítás lehetőségének a fogadtatása is. Mindemellett én nagyon annak a pártján vagyok, hogy csakis a legvégső esetben kerüljön erre sor. Amíg csak lehet, óvjuk a méhet, maradjunk a konzervatív megoldásoknál, elsőként a gyógyszeres kezeléseknél, ezekkel ugyanis sokszor el lehet kerülni a drasztikus beavatkozást. Ha ráadásul ezzel együtt a petefészkeket is kiveszik, a beavatkozásra a szervezetünk úgy reagál, mintha hirtelen beléptünk volna a változó korba. Hőhullámok, ingadozó vérnyomás, szélsőséges és indokolatlan hangulatváltások, depresszió, vizelettartási problémák, illetve a szexuális együttlét fájdalmassá válása is mind-mind kísérője lehet egy ilyen beavatkozásnak. Utóbbi könnyen vezethet elhidegüléshez, rosszabb esetben váláshoz, ami természetesen csak tovább rombolja a műtéten átesett nők amúgy is jelentősen negatívba fordult önértékelését. Jellemző ilyenkor a gyors öregedés érzete, a túlzott súlygyarapodás, illetve szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vagy csontritkuláshoz is vezethet. Méh-, illetve a petefészkek eltávolítása után a szervezet egészét érintő egészségügyi problémák megjelenésével számolhatunk. Ez nemcsak testi, de lelki hatással is van a nőkre. Kutatások szerint annak az esélye, hogy a depresszió egy ilyen fajta műtétet követően megjelenik, kimondottan nagy. A terméketlenség érzése a legtöbb esetben a nőiesség elvesztésének érzetével kapcsolódik össze, és ez a hatalmas űr a szomorúságtól az apátián keresztül a súlyos depresszióig bármilyen formában megjelenhet. A depresszió gyakran nem egyértelműen diagnosztizálható: sokszor extrém fáradtság, értéktelenség érzet, szorongás vagy hangulatingadozások a jelek. A statisztikák szerint négy nőből három átéli ezeket a tüneteket a méheltávolítás után”—sorolja azokat az okokat a szakember, ami miatt valóban csak a legeslegutolsó választás szabad, hogy legyen a drasztikus megoldás. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megóvjuk a méhünket!

Mi a különbség a teljes vagy részleges méheltávolítás között?

A teljes méheltávolításnál (hiszterektómiánál) a méhet a méhnyakkal együtt veszik ki. Részleges méheltávolítás (Chrobak műtét) során a méhnyak megmarad. Nagy valószínűség szerint nem csökken a szexuális élvezet, mivel a méh-ideg fonat nem sérül. Ritkábban fordulnak elő műtét alatti és utáni szövődmények és csökken a műtét és kórházi ápolás időtartama. A házasélet sem szenved csorbát. Éves méhnyak-rákszűrésre továbbra is járni kell. Akiknek akár egy petefészke is megmaradt, az is képes biztosítani a hormontermelést, és ebben az esetben nem jelennek meg idő előtt a változókor tünetei. A teljes méheltávolítás, illetve akár a petefészkeké is a nők jelentős részét lelkileg jobban megviseli. Nőiességük egy részének elvesztéseként élik meg a műtétet. A férfiaktól is gyakran hallani olyan véleményeket, hogy „akinek nincs méhe, az már nem is nő”. Ez sok párkapcsolat megromlásához vezetett, vezethet. Részleges méheltávolítás esetén az a tudat, hogy a méh egy része megmarad, csökkentheti az ellenérzéseket, valamint a műtét utáni depresszió gyakoriságát.

A honlapon található tartalmak egészségügyi információs és egészségnevelő célt szolgálnak, nem helyettesítik a szakemberrel történő személyes konzultáció vagy vizsgálat szükségességét, ezért tünetek, kérdés esetés minden esetben forduljon szakorvoshoz.