Jaksity Katával, a FEME alapítótagjával és elnökével beszélgettünk anyák napja alkalmából az anyaságról, a női barátságok megtartó erejéről és a baráti kapcsolatok ápolásáról.  

Amikor anyává váltál, leginkább miben segített az, hogy bármikor fordulhattál a barátnőidhez?

Jaksity Kata: „Nagyon sokat számít, ha tudunk ventillálni a minket nyomasztó, aggasztó dolgokról. Egy jó barátságban mindenről nyíltan lehet beszélni, mert nem ítélkeznek feletted, hanem figyelemmel és törődéssel állnak hozzád. Amikor anyává válik valaki, akkor a barátnők megtartó ereje, a sorsközösség vállalása kifejezetten fontos. Például, az elején, amikor a gyerekek kicsik voltak, jó párszor éreztem azt, hogy nem tudom kezelni az adott helyzetet velük, és a frusztráció elöntött teljesen. Ha erről őszintén lehet beszélni a barátnőknek, az egy óriási kincs. Ahogyan persze hatalmas öröm megosztani a barátokkal a szép pillanatokat is, ezért szervezünk rendszeresen gyerekes, családos kirándulásokat, találkozókat. Hozzáteszem, az én életemben mindig központi helyet foglaltak el a barátok, nemcsak akkor, mikor anyuka lettem. Vannak még mindig gimis koromból barátnőim, illetve több mint harminc éves barátságaim is. De ezekért a kapcsolódásokért tenni kell, nem szabad evidenciának venni.”

Mit lehet tenni azért, hogy megmaradjanak a barátságok?

Jaksity Kata: „Amikor a YALE Egyetem coachinggal kapcsolatos kurzusára jártam, ott az egyik feladatunk egyszer az volt, hogy dicsérő üzenetet kell valakinek küldenünk. Én az egyik barátnőmnek küldtem, akit csodálok a merészsége miatt. Azóta a barátnőimmel be is vezettük azt a szokást, hogy kifejezzük a hálánkat a másik iránt, megdicsérjük egymást. A dicséretet először lehet nehéz befogadni, reagálni rá, de aztán ez a mag olyan szépen kicsírázik, és a barátság is még inkább virágba borul. A női barátság egy erős megtartó erő, kapocs a rohanás közepette; drasztikusabb, traumatikusabb helyzetekben meg pláne. A mentális egészség szempontjából nélkülözhetetlen. Csak nem szabad arról megfeledkezni, hogy ápolni kell.”

Hogyan nem feledkezel el róla? Hiszen annyi minden történik egy nap, sokszor nem marad már energia a barátokra.  

Jaksity Kata: „Pedig muszáj energiát fektetni a kapcsolatokba, anélkül elsorvadnak, eltűnnek. Segít, ha vannak rendszeres találkozók, például a Los Angelesben élő barátnőimmel meghatározott időközönként online beszélünk. A mai világban már annyiféleképpen kommunikálhatunk: a kapcsolattartás nem lehet gond. Ha eszembe jut, hogy valakivel rég beszéltem, nem tudok róla már egy ideje, rögtön küldök egy üzenetet vagy megcsörgetem. Persze az is előfordul, hogy a mindennapos gondok és a rohanás közepette megritkulnak a találkozások. Ha ezt észreveszem, azonnal beírok a közös chatbe, hogy »villámgyorsan szedjük össze magunkat egy sétára, kávéra, bármire, mert ez így nem jó irány«. Ebben nyilván partner mindenki, csupán valakinek észre kell venni, ha egy kissé szétszéled a csapat.”

Szerinted milyen egy jó barátság?

Jaksity Kata: „Mindenképpen kölcsönös. Megtanultam arra fordítani a figyelmemet és az időmet, akitől szintén ezt kapom vissza. Egy igazi barátságban szerintem azt érzed, hogy olyan sokat ad számodra az a másik ember, amiért sokkal könnyebben elviseled a rossz tulajdonságait, ezért az esetleg összezörrenések is hamar lecsengenek. Továbbá, ahogy mondtam egy barátságban a nyílt kommunikáció, önmagunk vállalása elsődleges. Egy érett, valós barátságban mindent meg lehet beszélni. Ha ez nem így történik, csak tüske marad az emberben, ami elkezd sebesedni, és megmérgezi a kapcsolatot. Inkább legyen kevesebb barátom, de azok a kapcsolatok mélyek, tartalmasak legyenek. Ez így is van az életemben, amiért nagyon hálás vagyok.”