A vaginizmus egy kevésbé ismert, inkább elhallgatott, de sok nőt és párt érintő állapot. Dr. Csereklye Andrea szexuálterapeutával beszélgettünk a vaginizmusról, és azokról a terápiás módszerekről, melyek rendelkezésre állnak a kezelésére.
| A vaginizmus egy olyan állapot, mely során a hüvely izomzata összehúzódik, megakadályozva a behatolást. Az idősebb korosztályban, különösen a változókor után már kevésbé jellemző. |
Ez az állapot nem mindenkinél egyforma súlyosságú, különböző szinteken jelentkezhet:
- A hüvely izmai annyira összehúzódnak, hogy a pénisz általi behatolás lehetetlen, mintha egy „láthatatlan fal” zárná el az utat.
- A petting sem működik.
- Nem kivitelezhető a nőgyógyászati vizsgálat, a tamponhasználat sem lehetséges. A test teljes mértékben elutasítja az érintett terület bármilyen érintését vagy közeledését.
A beszélgetés során a doktornő rámutatott arra, hogy a nőgyógyászati vizsgálatok során általában semmi rendellenesség nem mutatható ki. Szervi okok nem állnak a háttérben, a jelenség inkább lelki eredetű, így nem betegségként, hanem egy állapotként tekinthetünk rá, amely megfelelő terápiával felülírható.
A szexuálterápiának nem az az elsődleges célja, hogy felkutassa az okokat. mert attól, hogy tudjuk, mi váltotta ki a problémát, a helyzet önmagában nem változik meg. A cél inkább az, hogy a tudatunk felülírja ezt a reakciót, és újra engedje a természetes intimitást, a befogadást.
Vannak nők, akik vaginizmus mellett is képesek teherbe esni. És itt mutatkozik meg az elme hatalma hiszen amikor a problémával küzdő hölgyek elhatározzák, hogy gyermeket szeretnének, az agyuk enged a hüvelyi behatolásnak. Szülés után azonban sok esetben minden visszaáll az eredeti állapotra, és ismét lehetetlenné válik az együttlét.
A terápiás folyamat időigényes és türelmet kíván. Hónapokba, akár évekbe is telhet, amíg a párok a fokozatosan felépített, otthoni gyakorlatokkal eljutnak odáig, hogy a behatolás megtörténjen. Lépésről lépésre haladnak, először a közelséget, az érintést, az intimitást építik újra, majd fokozatosan térnek rá a szexuális együttlét fizikai aspektusaira. Fontos, hogy ne siessék el, mert a túl gyors tempó visszavethet minden addigi fejlődést.
A kezelés egyéni és páros terápiás módszereket egyaránt magában foglal. Az érintettek kommunikációs gyakorlatokon, valamint otthoni egyéni és közös feladatokon keresztül dolgoznak az intimitás erősítésén. Ezek a gyakorlatok segítenek oldani a szorongást, növelni a bizalmat, és fokozatosan megszoktatni a testet az érintéshez és a behatoláshoz.
Ha a vaginizmus kialakulása előtt már voltak szexuális problémák – például orgazmuszavar, vágyhiány, korai magömlés vagy merevedési nehézségek – a terápia lehetőséget ad ezek kezelésére is. Így nemcsak a vaginizmus oldható fel, hanem a párok szexuális élete is harmonikusabbá és örömtelibbé válhat. A terápiás folyamat egyénre szabott, és a párok aktív részvételére épít. A cél, hogy a szexualitás ne szorongást, hanem örömöt és intimitást jelentsen.
Dr. Csereklye Andrea felhívta a figyelmet arra, hogy a vaginizmus nem egy végleges állapot, hanem egy olyan probléma, amivel nem kell és nem is szabad együtt élni – kezelhető és megoldható.
Fontos, hogy ne várjunk éveket bízva abban, hogy a probléma magától megoldódik, hanem minél előbb forduljunk szakemberhez. Türelemmel és elhatározással „újra programozhatjuk” elménket és újraépíthetjük az intimitást is – úgy, hogy az örömöt, és ne félelmet vagy kudarcélményt hozzon!