A miómák – ezek a kellemetlen, de jóindulatú daganatok – gyakran életmódbeli változtatásokkal, időnként műtéti beavatkozással kezelhetők. Bár a műtét néha elkerülhetetlen, és a jóga is sokat segíthet, de a hormonkezelések hatékony és nem invazív megoldást kínálnak a tünetek enyhítésére és az életminőség javítására. Mindezek ellenére a hormonkezelések gyakran igazságtalanul rossz hírnévnek örvendenek, főként a tévhiteknek és a félreértéseknek köszönhetően.

A hormonkezelésekkel kapcsolatos tévhitek

Az egyik legelterjedtebb tévhit az, hogy a hormonkezelések növelik a miómák méretét, mivel gyakran tartalmaznak ösztrogént és progeszteront.

Az valóban igaz, hogy ezek a hormonok hozzájárulnak a miómák növekedéséhez a termékeny évek során, ezért is zsugorodnak a miómák a menopauza után, amikor a hormonszint csökken. De hol itt a tévhit? Nos, míg az ösztrogén és a progeszteron valóban stimulálhatják a miómanövekedést, a mióma kezelésére szolgáló hormonkezelések jellemzően éppen ezeknek a hormonoknak a szintjét csökkentik, nem növelik.

A következő nagy tévhit valójában inkább statisztikai félreértés. Sokan teljesen elutasítják a hormonkezeléseket a negatív mellékhatásoktól – például vénás trombózistól – való félelem miatt.

Igaz, hogy azoknál a nőknél, akik menopauzális tünetek, fogamzásgátlás vagy mióma kezelés miatt hormonkezelést kapnak, magasabb a trombózis kockázata, különösen, ha egyéb rizikófaktorok – például elhízás, dohányzás, mozgáshiány vagy családi trombózishajlam – is fennállnak. Azonban az orvosok minden esetben egyénileg mérlegelik a kockázati tényezőket, mielőtt hormonkezelést írnak fel. Bár a hormonkezelés valóban növelheti a relatív kockázatot, az abszolút számokban a trombózis előfordulása továbbra is alacsony, és a legtöbb esetben az előnyök felülmúlják a kockázatokat.

Mi tehát az igazság a tévhitek mögött? Az egyensúly.

A hormonkezelés lényege az egyensúly. Ha például egyáltalán nincs ösztrogén vagy progeszteron a szervezetben, annak is megvannak a maga hátrányai: hőhullámok, csökkent csontsűrűség, libidócsökkenés, hüvelyszárazság és hangulati ingadozások. Ezért a hormonkezelések célja gyakran az, hogy rövid távon csökkentsék a természetes hormonszinteket a termékeny években, vagy csak annyit pótoljanak belőlük, hogy a miómák zsugorodjanak, a tünetek enyhüljenek, miközben a teljes hormonhiány tünetei elkerülhetőek.

A menopauzában lévő nők esetében a hormonpótlás pedig azt a célt szolgálja, hogy enyhítse a menopauzával járó panaszokat anélkül, hogy ismét növekedésre ösztönözné a miómákat. Ez az érzékeny egyensúly – „éppen elég, de nem túl sok” – az oka annak, hogy minden hormonkezelést (legyen szó fogamzásgátlóról vagy célzottabb terápiáról) érdemes nőgyógyásszal egyeztetni, hiszen minden nő hormonrendszere és a miómái is egyediek.

A leggyakoribb hormonkezelési típusok mióma esetén: termékeny évek

Most, hogy tisztáztuk a hormonkezeléssel kapcsolatos tévhiteket, megvizsgálhatjuk a leggyakoribb, mióma tünetek enyhítésére alkalmazott megoldásokat. Az első és legelterjedtebb a fogamzásgátló tabletta.

Bár nem kifejezetten miómakezelésre lett kifejlesztve, segíthet a miómához kapcsolódó erős vérzés kezelésében. Ez a menstruációs ciklus szabályozásával, a méhnyálkahártya stabilizálásával és a hormonális ingadozások csökkentésével történik. Így elkerülhetőek azok a hirtelen ösztrogénszint-emelkedések, amelyek fokozhatják a vérzést. Itt kétféle tablettát lehet használni: a kombinált fogamzásgátlók (ösztrogén + progesztin) szabályozzák a ciklust és csökkentik a vérzés erősségét; a csak progesztint tartalmazó készítmények szintén hatékonyak lehetnek, anélkül, hogy ösztrogént juttatnának a szervezetbe.

A következő lehetőség a progesztinterápia, amely különféle formákban érhető el – például tablettaként, injekcióként vagy méhen belüli eszközként. A progesztinek a progeszteron szintetikus változatai, és jelentősen képesek csökkenteni a menstruációs vérzést, valamint enyhíteni a fájdalmat.

További megoldás lehet: a gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) agonisták és antagonisták. Mindkét típus hatékony a miómák méretének csökkentésében és a tünetek kontrollálásában, bár eltérő módon működnek. Közös bennük, hogy átmenetileg alacsony ösztrogénszintet idéznek elő, amely segíti a miómák visszafejlődését. Alkalmazásukat gyakran rövid távra korlátozzák a lehetséges mellékhatások miatt.

A GnRH agonisták eleinte túlstimulálják az agyalapi mirigyet, ami egy kezdeti hormonhullámot eredményez. Ezt követően azonban a folyamatos stimuláció leállítja a hormontermelést, menopauzaszerű állapotot létrehozva. Ez az ösztrogén (és részben a progeszteron) szintjének csökkenésével jár, aminek hatására a miómák visszahúzódnak, mivel ezek a hormonok szükségesek a növekedésükhöz.

A antagonisták másként hatnak: azonnal blokkolják a GnRH receptorokat az agyalapi mirigyben, így gyorsan csökken az LH és FSH hormonok, valamint az ösztrogén és progeszteron szintje. Mivel elmarad a kezdeti hormonhullám, gyorsabban enyhülnek a tünetek, és gyorsabban zsugorodnak a miómák. Ezeket általában rövid távon, legfeljebb 6 hónapig alkalmazzák, gyakran műtét előtti előkezelésként.

Összességében tehát a GnRH-agonisták és antagonisták a szervezet természetes ösztrogén- és progeszterontermelésének csökkentésével hatnak. Ez azonban mellékhatásokkal járhat, például hőhullámokkal, csonttömeg-vesztéssel és hangulatingadozásokkal. Szerencsére újabb kezelések már úgynevezett „visszapótló terápiával” kombinálják ezeket: kis adag ösztrogént (néha progeszteronnal együtt) adagolnak, hogy ellensúlyozzák a hosszú távú hormonhiány kellemetlen következményeit, miközben megmarad a miómák csökkentésének előnye.

Hormonkezelések a változókor idején és azon túl

A termékeny évek alatt a hormonkezelések célja a miómatünetek enyhítése és a növekedés visszaszorítása a hormontermelés csökkentésével.

Perimenopausában, amikor még  van megfelelő ösztrogénellátottság, akkor a luteális fázisban a sárgatesthormonpótlás  javasolt ( ciklus közepétől várható menzeszig) folyamatosan, vagy mini dózisban.

Postmenopauzában Progesteront vagy progestint csak a méhnyálkahártya védelmében írnak fel a szakorvosok, amennyiben azonban méheltávolításon esett át a páciens, csak ösztrogén pótlást javasolnak.

Összegzés tehát: Megfelelő orvosi irányítás mellett a hormonkezelés hatékony eszköz lehet a mióma elleni küzdelemben, műtéti beavatkozás nélkül is. Ahogyan ebben a cikkben is szemléztük, a megfelelően alkalmazott hormonkezelések csökkenthetik a miómával járó legkellemetlenebb tüneteket, mint például az erős vérzés, sőt, bizonyos esetekben a miómák méretét is visszaszoríthatják.

Emellett ezek a kezelések nemcsak a menopauza előtti nőknél jöhetnek szóba – szakorvosi felügyelet mellett a menopauzával járó tüneteket is enyhíthetik anélkül, hogy a miómák ismét növekedésnek indulnának. A miómakezelés lényege, hogy holisztikus szemlélettel közelítsük meg: életmódbeli változások, hormonkezelések, valamint műtéti vagy nem invazív módszerek kombinációja hozhatja a legjobb eredményt. Mivel a hormonkezelések hatékonysága az egyensúlyon múlik, minden esetben szükséges orvossal konzultálni, mielőtt bármilyen kezelést elkezdenénk!

Cikk forrása: https://talkingfibroids.com/impact-on-my-life/whats-new-in-fibroids/hormone-therapies-for-fibroids-dispelling-myths-and-unpacking-benefits/